A "száraz víz" névre keresztelt anyag drasztikusan megváltoztathatja a gáz szállításának módját.

Köztudott, hogy a gáz árának alakulásában lényeges szerepet játszik a gáz hagyományos, csővezetékes szállításának költsége. Ez a sok ezer kilométerről érkező gáz árának a felét is kiteheti, mivel egyrészt óriási energiaigényű szállítási módról beszélünk, ráadásul hihetetlenül magasra rúgnak a csővezeték építésének beruházási költségei, melyet a szolgáltató a fogyasztóra hárít tovább. Angol kutatóknak éppen ez mozgatta meg a fantáziáját, hiszen ha a csővezetékes szállítást ki lehetne váltani valamilyen olcsóbb megoldással, azzal nemcsak a szolgáltató spórolná meg a kezdeti beruházási költségeket, hanem sokkal biztonságosabb lehetne a fogyasztó számára a gázellátás. A gáz több forrásból is beszerezhető lenne, a hagyományos áruszállítás logisztikai infrastruktúráját használva.
 
A Liverpooli Egyetemen Andrew Cooper és kollégái a porformájú gázt a „száraz víz” koncepció segítségével dolgozták ki. A recept egyszerű, mindössze szilíciumoxidot kell por formájában a vízhez adni .

A cseppek és az őket körülvevő szilícium alkotja a száraz vizet

A csepp felületén lévő szilíciumoxid megakadályozza, hogy a cseppek egymással egyesüljenek, így kívülről úgy tűnik, mintha szilárd halmazállapotú anyaggal lenne dolgunk. Innen a „száraz víz” elnevezés. Nyomás alatt, vagy magasabb hőmérsékleten egyesülnek a folyadékcseppek és különválnak a felületüket bevonó szilíciumoxidtól.

A szilíciumoxid nagy mennyiségben képes megkötni a földgáz nagy részét kitevő metánt, így válhatott alkalmassá földgáz tárolására is az eljárás. Eleinte csak 70 Celsius fokon volt stabil a por formájú gáz, de a recepten kismértében változatva már a metánt is sikerült szobahőmérsékleten tárolhatóvá tenni a módszerrel. 1 liter metán porrá formálásához mindössze 6 gramm szilíciumoxidra van szükség, az abszorpciós folyamat körülbelül két és fél órát vesz igénybe.

A gáz így igénytelenebb módon, ömlesztett áruként is szállítható vált, de a kutatók már máson is törik a fejüket: szeretnék, ha a jövő gáz üzemű autóiba is  lehetne majd „porgázt” tankolni. Ehhez még tovább kell növelniük az eljárás tárolókapacitását. Azt is vizsgálják majd, hogy a csővezetékes szállítással szemben mennyire lesz költséghatékonyabb a por formában, ömlesztett áruként forgalomba hozott gáz.

mernokbazis.hu

A szakavatottak a cím láttán már valószínűleg el is kezdték csóválni a fejüket. Az angol Ricardo cég mérnökei egy olyan hibridmegoldással álltak elő, mely az eddigi konstrukciókkal ellentétben nem az elektromos és a mechanikus hajtást ötvözi.

A motor, a Volkswagen által már bemutatott úgynevezett ''downsizing'' elvet követi. Ez azt jelenti, hogy a motor hengerűrtartalmát csökkentik, így a kisebb motorban csökken a súrlódás, mely így takarékosabb lesz.
Ilyen motoroknál sokszor vagy mechanikus, vagy turbófeltöltést, esetleg a kettőt együtt szokták alkalmazni, így a teljesítmény a kis hengerűrtartalom ellenére sem csökken.

A 2/4SIGHT két és négyüteműként is tud működni

A downsizing-gal eddig az volt a gond, hogy az általánosan elterjedt 4 ütemű motorokat alkalmazva, kis sebességnél, de nagy terheltség mellett - például hegymenetben való gyorsításkor - a motor néha lefulladt, ha a sofőr nem kapcsolt vissza egy sebességfokozatot. Magas fordulatszám tartományokban a 4 ütemű motor hatásfokának előnye vitathatatlan 2 ütemű testvéreivel szemben, ám alacsonyabb fordulatszámon utóbbi a jobb.

Az angol mérnökök egy olyan szelepvezérlést agyaltak ki, mely képes mind két, mind négyütemű módban üzemeltetni a motort. Egy automatika dönti el, hogy éppen melyik üzem a kedvezőbb, így alacsony fordulatszámon, nagy terhelés mellett is gond nélkül működik az erőforrás.

A hagyományos kétütemű motor

Érdemes megfigyelni a dugattyú tetejének kialakítását, mely olyan gázáramlást kelt a hengeren belül, hogy a friss levegő és az elhasznált lehetőleg ne keveredjenek egymással.  A szívás és a kipufogás egybeesik, így a motort az egyszerű kialakítása miatt olcsóbb legyártani. A kétüteműek alacsony fordulatszámon arányaiban kétszer erősebbek a négyütemű gépeknél, mivel minden főtengely-fordulatonként, az összes hengerben van gyújtás. A képen látható hagyományos kétüteműek nagy baja, hogy a kenőanyagot az üzemanyaghoz kell keverni, ezért viszonylag környezetszennyező. Kis (mopedek, fűnyírók, láncfűrészek) és nagyméretű motorokon (nagy hajómotorokon) alkalmazzák ezt a megoldást.

A 2/4SIGHT névre keresztelt motor gyakorlatilag a négyüteműek szelepkialakítását követi, kétütemű üzemmódban a szivóoldali és a kipufogó szelepet is egyidejűleg hagyja nyitva, így a friss levegő beáramlása és a kipufogás egyszerre történhet. Azt, hogy a kipufogógáz ne a szívóoldalon távozzon, valószínűleg a szívóoldali levegő nagyobb nyomásával oldják meg. Az is elképzelhető, hogy a kipufogószelep valamivel előbb nyit, így a gáznak már van valamekkora kezdeti sebessége, mely a szívást is segíti (ez négyütemű motorokon is bevett megoldás). Hogy a beáramló friss levegő ne távozzon rögtön a kipufogógázzal együtt, olyan hengerfej-geometriát alakítottak ki a mérnökök, mely elvezeti azt a kipufogószelep környékéről.

A Ricardo szakemberei elektro-hidraulikus szelepvezérlést alkalmaztak, melyet a befecskendezéssel együtt egy szoftver vezérel. A 2/4SIGHT alapkoncepciója nem új, hiszen már a �80-as évek végén is foglalkozott a cég ezzel a megoldással. Akkor a Toyotával közös projektjük sok technikai kihívás elé állította a céget, melyek megoldásához, akkor még nem volt meg a technológiai háttér. Ma már viszont lehetséges olyan motorvezérlést készíteni, mely képes felismerni a jármű éppen aktuális nyomatékigényét, így megfelelő időben vált a motor négy ütemről két ütemre.

A prototípus egy 2.1 literes V6-os erőforrás. Teljesítményéről a cég azt nyilatkozta, hogy egy 3-4 literes erőforráséval vetekszik. Európai szabvány szerint a prototípus 27%-os üzemanyag megtakarítást tett lehetővé, miközben az emisszió is hasonló mértékben csökkent.

A következő lépésben már egy működő autóba szeretné a cég beültetni az erőforrást, mely, mint láthatjuk, egyáltalán nem háromütemű motor, hanem két hagyományos motorépítési mód házassága.

Mérnökbázis

Csak megmozdítjuk a kezünket, a robot pedig leutánozza a mozgássorozatot. A Fraunhofer Stuttgarti IPA intézetben megalkotott robot mindezt egy kis dobozkába épített mozgás-, és inercia szenzorokkal éri el, amelyet a mozgást utánozandó eszközre aggatnak, vagy akár kézbe is lehet venni. Ezen kívül egy különleges algoritmust is bevetnek, amely szintén új fejlesztés.

A szenzorok és az aktuátorok összehangolása a kulcs, az algoritmus az egyes szenzorokból érkező adatokat dolgozza fel és fűzi össze mozgássorozatot eredményezve. Így jön létre az utánzó mozgás.

több száz mérnök állás itt>>>

Más képfelismerő programokhoz hasonlóan a graffiti párosító szoftver is a közös vonásokat keresi az új, illetve az adatbankjában szereplő ábrák között, majd manuálisan táplálják be a betűket, számokat és egyéb karaktereket. Ezek után a rendszer kiadja az adatok alapján hasonlónak ítélt firkákat. Természetesen az lenne a kényelmes, ha nem kellene kézzel bepötyögni a karaktereket, ám ez a jelenlegi technikai színvonalon nem lehetséges. Gondoljunk csak az internetes regisztrációkkor alkalmazott biztonsági kódokra, amelyek graffiti robottal való olvasása is hasonló kihívást jelentene. 

Folytatáshoz ide>>

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Hollywoodban kénytelenek különböző szemfényvesztő trükkökkel megjeleníteni a lézersugár útját a levegőben. Ez természetesen azért van, mert túl gyorsan mozog ahhoz, hogy filmre lehessen venni. Most viszont kutatók kifejlesztettek egy olyan kamerát, ami 600 milliárd kép/másodperc képalkotási sebességgel képes megörökíteni akár a lézersugár pattogó útját is.

Nézzük meg, hogyan hatol át a lézersugár a kólásüvegen (fent) vagy hogyan verődik vissza egy paradicsomról (lent)!

A rendszert az MIT Media Lab kutatócsapata fejlesztette ki Ramesh Raskar vezetésével. Bár egyelőre csak a laboratórium egyik asztallapján, de a kamera valóban képes rögzíteni, hogy mi történik a nagyon rövid idejű – csupán 50 femtoszekundum, azaz 50x10-15 másodperc – lézerfény impulzusokkal, amikor különböző tárgyakba ütköznek.

Raskar szerint az új kamerát például új típusú orvosi képalkotásra, a fény emberi testben való nyomon követésére használhatják. Emellett újszerű fotográfiai trükkökre is lehetőséget ad. A kísérletek során a kamera nagyjából 500 x 600 pixel méretű képeket készített.

A piacon fellelhető leggyorsabb tudományos kamerák általában az alacsonyabb „millió kép/másodperc tartományokban” rögzítenek. Hasonlóan működnek a fogyasztói digitális kamerákhoz, ugyanis fényérzékelő segítségével alakítják át a lencséről származó fényt digitális jelekké, amit végül lemezen mentenek el.

A Media Lab kutatóinak ehelyett egy másik megközelítést kellett alkalmazniuk, mondja Andreas Velten, a kutatócsoport egyik tagja. Egy elektronikus rendszer reakcióideje – természeténél fogva – kb. 500 pikoszekundumra korlátozott, magyarázza Velten, ugyanis az elektromos jeleknek túl sok időbe telik, amíg keresztülutaznak egy ilyen rendszer kábelein és a chipjein. A mi [zársebességi] időnk éppen két pikoszekundum alatt van, mert streak (rés) kamerával érzékeljük a fényt és ezzel kiküszöböljük az elektromos problémát.”

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Egyre több szélkereket telepítenek szélsőséges éghajlatú területre. Hogy a berendezések a jéghidegben is megbízhatóan működjenek, a gyártóknak mindent be kell vetniük.

Észak-Amerikában és a Távol-Keleten még több ezer kiváló szélturbina állomáshely található. „A szélenergia kiaknázásának feltételei nagyon jók, ráadásul még emberek sincsenek a környéken, akiket az óriások látvány zavarhatna” - mondta Hans-Günter Heil, aki a Német Gép- és Berendezésgyártók Egyesületénél a „Cold Climate Version” - szabad fordításban „Hideg Éghajlatú Változat” - elnevezésű munkacsoportot vezeti. Problémát csupán az extrém időjárási feltételek jelentenek. „A gond a hideg” – magyarázta Heil. A mínusz 40 Celsius fokos hőmérséklet, az orkán erősségű szél, a nagy turbulencia és a csapadék roppant követelményeket támaszt a gépekkel szemben.

Múlt év október végén a szélturbina gyártó Repower tizenkét, egyenként 2 megawattos berendezést adott el Alaszkába. A keresztségben az Eva Creek nevet kapó szélenergia farm zsíros bevételt ígér: az átlagos szélsebesség eléri a 8 m/s-ot. Összehasonlításképpen egy jó belföldi helyszín Közép-Európában csak 5-6 m/s-os szélsebességgel rendelkezik. 2012 végére kell állniuk az MM92 típusjelű, „fagyálló” kivitelben gyártott gépeknek. Ennél a változatnál még az acélcső toronyra is külön figyelmet kell fordítani. Az ötvözetet a hőmérsékletnek megfelelően választják, mint ahogy a Repower fejlesztőmérnöke Hannes Friedrich magyarázta: „Az acél az összetételének függvényében alacsony hőmérsékleten rideggé válik és szélsőséges esetben el is törhet”.

Fentebb a gépházban, elsősorban a csapágyakat és a hajtóművet kenő olajoknak és zsíroknak kell tudniuk dacolni a hideggel. Üzemben természetesen elérik a kb. 60 Celsius fokos hőmérsékletet, amikor vékonyan folyók és ideálisan kenik az egymáson elmozduló alkatrészeket. Hidegben azonban romlik a kenési tulajdonságuk és megnő a kopás. „A legrosszabb, amikor a berendezés lekapcsolódik a hálózatról és a külső hőmérsékletre hűlik” – mondta Friedrich. Ha az üzemeltető pl. a javítás után egyszerűen csak be akarja kapcsolni turbinát, komoly problémákba ütközhet.

„Ez olyan, mint a hidegindítás az autónál. Ott is egy ideig elő kell izzítani” – magyarázta Friedrich. Ez a szélturbináknál sem jelent mást, mint a fűtés bekapcsolását. A hajtóműházban egyfajta merülőforraló gondoskodik arról, hogy az olaj hőmérséklete elérje a kívánt értéket. „Legalább 10 fokosnak kell lennie” – így Friedrich. A kapcsolószekrényekbe pedig fűtőventillátorok fújnak meleg levegőt. Az érzékeny elektronikus komponenseknek minimum 5 Celsius fok szükséges, hogy a berendezést el lehessen indítani.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Milyen jó volna, ha több mint 40 tonnával lehetne csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátás éves szintjét!

A megtakarítás igen jelentős lehetne, annyi, mint a teljes dán gazdaság szén-dioxid-kibocsátása. Mi lenne, ha a klímaváltozásra gyakorolt hatás kétszerese volna annak, ami ebből a mennyiségből következik, mivel a szén-dioxid - és más szennyező anyagok - kibocsátása nagy magasságban történne? És ha eközben még sok időt és pénzt is meg lehetne takarítani? Ha erre valaki azt mondja, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az illető még nem találkozott David Parkinson feltalálóval és mérnökkel, aki azon dolgozik, hogy a légi irányítást összhangba hozza a digitális korral.
Parkinson meggyőződéssel vallja, hogy gond nélkül akár nyolc százalékkal csökkenteni lehetne a repülőgépek károsanyag-kibocsátását, ha számítógépek terveznék a gépek útvonalát. "A vasútnál már megcsináltuk. Sok ember azt hiszi, hogy a vasúti közlekedés jelzéseit még mindig kézzel állítják be, de valójában a rendszer évek óta automatizáltan működik" - hangsúlyozta a The Guardian című brit lapnak nyilatkozva.
Hordozható számítógépét elővéve meg is mutatta azt a radarstílusú térképet, amelyen kis fénypontok jelezték a céljuk felé közeledő repülőgépeket. Elmondása szerint ez a rendszer működő prototípusa, a délkelet-angliai légtér modellje. Úgy néz ki, mint a légi irányításban jelenleg is használatos képernyők, de azzal a lényeges különbséggel, hogy itt a számítógép számolja ki minden gép számára a leghatékonyabb útvonalat, és ezzel időt és üzemanyagot lehet megtakarítani.
A mérnök szerint az a fő probléma, hogy a jelenleg használatos rendszer rendkívül elavult.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Azoknak az üvegszálaknak a vastagsága, amelyeket a Bécsi Műszaki Egyetem atomkutató intézetének munkatársa, Arno Rauschenbeutel a kísérleteihez használ, mindössze a milliméter ötszázmilliomod része – azaz kisebb, mint a látható fény hullámhossza. „A fényhullám tulajdonképpen nem fér teljesen az üvegszálba, hanem egy kicsit kilóg belőle” – magyarázta Rauschenbeutel.

Éppen ebben rejlik a nagy előny: A fényhullám regisztrálja azokat az atomokat, amelyek kívül, az üvegszál közelében találhatóak. „Először atomokat fogunk be úgy, hogy azok épp az üvegszál fölött és alatt sorakozzanak, mint egy láncon a gyöngyszemek” – nyilatkozta Rauschenbeutel.

Az üvegszálon átküldött fényhullám minden egyes atommal érintkezik. Ha pontosan megmérik, hogyan változik a fényhullám, következtetni lehet arra, hogy hány atom kapcsolódott hozzá.

Mikroszkopikus szinten többnyire komoly következményekkel járó folyamatok játszódnak le, amikor a kvantumfizikában az atomokat és a fényt vizsgáljuk: Lehet, hogy a fényrészecskéket az atomok elnyelik, és aztán más irányba bocsátják ki, az atomok ezáltal felgyorsulnak, és az eredeti helyükről elmozdulnak.

A Bécsi Műszaki Egyetemen végzett üvegszálas kísérletek esetében mindenesetre elegendő egy viszonylag gyenge kölcsönhatás a fény és az atomok között. „Az üvegszálhoz kapcsolódó atomokon a fényhullám nem halad át olyan gyorsan, mint egyébként” – magyarázta Rauschenbeutel. Ha a fényhullám pontosan felfelé és lefelé, az atomok irányában halad, a hullámhegyek és hullámvölgyek egy kicsit eltolódnak. Ezzel szemben az a fényhullám, amelynek rezgéssíkjában nincsenek atomok, alig lassul.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

 Folytatáshoz ide>>

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

A nagy adatközpontokban – mint amilyet a Google, az Amazon és a Facebook is üzemeltet – az információk ugyan szemfényvesztő gyorsasággal kerülnek feldolgozásra, de az egyes gépek között csak vezetéken keresztül, relatíve lassan tudnak mozogni.

Ezt a szűk keresztmetszetet elméletileg a rack-ek vezetékes összekötésével is meg lehetne kerülni, de ez túlzottan költséges, valamint többnyire egy komplett építészeti átalakítást is maga után von, tehát ez nem egy különösebben praktikus megoldás. Az adattovábbítás tehát vezeték nélkül volna a legegyszerűbb, csakhogy a kívánt sebesség eléréséhez általában közvetlen rálátás szükséges és ez egy zsúfolt adatközpontban majdhogynem lehetetlen.

A Kaliforniai Egyetem és az Intel oregoni laboratóriumainak kutatói ügyes megoldással álltak elő: a vezeték nélküli jeleket a plafonon pattintanák tovább, ami állításuk szerint 30%-al meg tudja növelni az adatátviteli sebességet.

A rövid forgalom megugrások következtében létrejövő torlódások egyre növekvő problémát jelentenek az adatközpontok számára, mondja Heather Zheng, a Kaliforniai Egyetem számítástechnikai docense és a projekt vezetője.

Zheng és munkatársai 60 GHz-es WiFi-t alkalmaztak, amelynek sávszélessége a gigabit per másodperces tartományban mozog és high-definition vezeték nélküli kommunikációra fejlesztették ki (az első szabvány szerinti, kereskedelmi termékek idén kerülnek piacra). Azonban ennek is megvannak a maga korlátai, mondja Zheng. A sávszélesség maximalizálásához és az interferencia lecsökkentéséhez a jeleket keskeny sugarakká kell fókuszálni, amelyek megkövetelik a végpontok közötti közvetlen rálátást. „Minden 2.5 milliméternél nagyobb akadály képes blokkolni a jelet,” mondja.

Az egyik módja annak, hogy az antennák ne akadályozzák egymást, az lehetne, hogy minden antenna csak a közvetlen szomszédjával kommunikál, egyfajta mesh hálózatot kialakítva. Ez azonban csak tovább bonyolítaná azt a törekvést, hogy az adatokat a megfelelő úti célok felé lehessen irányítani, mondja Zheng. Azzal viszont, hogy a sugárnyalábok a mennyezetről egyből a célállomás felé pattannak, közvetlen point-to-point kommunikáció jön létre az antennák között, valamint annak az esélye is lecsökken, hogy két nyaláb keresztezi egymást és interferenciát okoz. „Ez különösen fontos szempont, ha ilyen sűrűségű jelekkel kell dolgozni,” hangsúlyozta Zheng.

A mennyezeten elhelyezett vékony fémlemezek szinte tökéletes tükröződést tudnak biztosítani. „Ezen kívül szükség van még valamilyen elnyelő anyagra is, hogy a jelek nehogy továbbpattanjanak a rack-ről,” tette hozzá Zheng.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

  Anyag- és Gyártástechnológia

Két új eljárás gyengítheti Kína dominanciáját a napelem piacon.

Több iparágban, köztük a napelemek gyártásában is már jó ideje Kína tölti be a vezető szerepet. A GT Advanced Technologies vállalat újításai a kristályos szilícium előállításában megváltoztathatják a játék képét. Legalább is egy időre, amíg el nem készülnek az első hiteles másolatok…

Az olvasztókemencékben nagytisztaságú szilíciumból hosszú, hengeres tömböket formálnak. Ezek az úgynevezett ingotok óriási kristályok szilíciumból, amelyeket végül vékony korongokra szeletelnek fel. Ezek a waferek jelentik a napelem cellák fő alapanyagát. A monokristályos szilíciumból készült celláknak valamivel jobb a hatásfokuk, mint a polikristályosaknak, amelyekhez az ingotokat öntik, vagy tégelyekben összeolvasztják. Mivel ekkor különböző kristályosodású zónák alakulnak ki, a töltéshordozók nehezebben mozognak a polikristályos anyagban, ami csökkenti a megtermelhető elektromos áram mennyiségét. Viszont a polikristályos szilícium gyártása olcsóbb.

A Monocast-nak nevezett új olvasztókemencéhez hasonlóan, a polikristályos szilícium gyártására készült jelenlegi kemencéket úgy lehetne átalakítani, hogy „kvázi-egykristályt” tudjanak előállítani. A GT Advaced Technologies a Monocast-ot a koreai Nexolon napelem gyártóval közösen teszteli. Hasonló technológián dolgozik a kínai Suntech vagy az ALD Hollandiából.

Az új olvasztókemence, a DSS450 Monocast (©GT Advanced Technologies)

 

 

Folytatáshoz ide>>

 

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Az új fejlesztés azonban nem csak a zsinórgombolyagok problémáját orvosolhatja. A „Roboden”-nek keresztelt nyújtható kábel a textilekbe és robot bőrökbe bújtatott elektronika új generációjának adhatnak zöld utat.

A Roboden máris többféle kábelként elérhető; USB- vagy szabványos tápkábelként segíthet elérni az eddig elérhetetlen konnektorokat a falban. Azonban az igazi piaci áttörést az automatizált gépek és robotok terén hozhatja. Eddig az összekötő kábelnek olyan hosszúnak kellett lennie, hogy a gép mozgásterét ne korlátozza. Így ez mindenfelé heverő kábelrengeteget eredményezett.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Megosztás

A jövőben az energiát bizonyára más forrásokból nyerjük majd, mint ahogy azt néhány látnok képzeli. A futóáramlásokból, más néven jet stream-ekből, amelyek a felső légkörben söpörnek végig nagy sebességgel, ugyanis az eddig becsült energiamennyiségnek mindössze kétszázada nyerhető a Max Planck Intézet kutatóinak számítása szerint. A gyors szeleket mindeddig a megújuló energia igen bőséges forrásának vélték.  

A tudósok szerint azonban a nagy szélsebességet a csekély súrlódás eredményezi, nem a nagy mozgási energia, ami pedig a nagy teljesítményű szélerőművek működtetéséhez szükséges. Emellett klímaszimulációk segítségével azt is megállapították, hogy az éghajlati rendszer jelentősen megváltozhat, ha a futóáramlásokból nagy mennyiségű energiát nyernének ki.

A futóáramlásokban a légtömegek 7–16 kilométeres magasságban mozognak, folyamatosan több mint 25 m/s, azaz 90 km/h sebességgel. A nagy sebesség azt sugallja, hogy ezek a szelek a megújuló energia szinte kimeríthetetlen forrásai lehetnének – már ténylegesen jelentős beruházások történtek olyan technikákba, amelyekkel ezt a forrást akarják kihasználni.

A futóáramlások energiája azonban véges. A Föld más szél- és éghajlati rendszereihez hasonlóan ezek is azáltal jönnek létre, hogy a napsugárzás a trópusokat erősebben melegíti fel, mint a sarkvidékeket. A légkörben jelentkező hőmérsékletkülönbség pedig légnyomáskülönbséget eredményez, ami a szél kialakulásához vezet. A különböző mértékű felmelegedés szabja meg tehát a szélsebesség felső határát. Ezáltal azt is meghatározza, hogy maximálisan mennyi megújuló szélenergia nyerhető.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

A legmodernebb számítógépes technika segítségével a kutatók először másoltak le pontosan egy több mint 300 éves vonós hangszert.

Megosztás

A másolathoz komputertomográfiás (CT) metszetfelvételek szolgáltatták az alapot. A munka nagy részét egy famaró robot végezte el, majd hegedűkészítők finomították a konstrukciót. A modern másolat az eredetihez a legkisebb részletig hasonlít, számoltak be a kutatók a Radiological Society of Noth America (RSNA) éves közgyűlésén Chicago-ban.

„A CT egy egyedülálló módszert kínál nekünk, hogy egy ilyen történelmi tárgyat megvizsgáljunk, anélkül, hogy szétszerelnénk vagy tönkretennénk” – mondta Steven Sirr, a projekt vezetője. A komputertomográfia lehetővé teszi pontos másolatok gyártását, hogy a fiatal hegedűművészek egy megfizethető és jó hangszert szerezhessenek be. Másrészt új lehetőségek felé nyit utat, amelyekkel talán megfejthető, hogy mi teszi olyan különlegessé a Stradivari hegedűket.

A tanulmányukhoz a kutatók az 1704-ben Stradivari által készített „Betts”-hegedűt használták, amelyet a Library of Congress épületében őriznek Washingtonban. Hatalmas óvatossággal először több mint ezer CT-metszetfelvételt készítettek a hegedűről. A felvételeket aztán sztereolitográfia (STL) formátumba konvertálták, amelyet gyakran használnak a gyors prototípus gyártásban is. Ezen minták alapján egy számítógép irányítású gép kivágta a hegedű egyes részeinek a pontos másolatát különböző faanyagokból. Végül John Waddle és Steve Rossow hegedűkészítő mesterek építették össze az alkotóelemeket, lelakkozták és a CT-felvételek után elvégezték az utolsó simításokat.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

Megosztás

Szokványosan egy hidrogénmolekulában és egy fémben annyi a közös, mint egy zacskó konfettiben és egy könyvben. A hidrogént fémes vezetővé tenni legalább olyan nehéz, mint a papír fecniket nyomtatott könyvvé összeállítani. De pontosan ez sikerült most a Max Planck Intézet kutatóinak. A hidrogént 25 Celsius fokos hőmérsékleten nagy nyomás alá helyezték és az elem egy eddig ismeretlen állapotát fedezték fel: a 2,2 megabarnál nagyobb nyomáson a hidrogén úgy viselkedik, mint egy félvezető. Körülbelül 2,7 megabartól az elem fémes tulajdonságokat vesz fel, mindezt lényegesen kisebb nyomáson, mint ahogyan azt az elméleti kutatások előre jelezték. A megfigyelések új tulajdonságokkal rendelkező anyagok nyomára vezethetnek.

A fémes hidrogén a legtöbb vegyész számára aligha ismert. Viszont a hidrogén a fémekkel kémiailag nagyon is rokon, mivel ugyanabba a főcsoportba tartozik, mint az alkálifémek, bár legtöbbször nem sorolják közéjük. A Földön a hidrogén normálisan csak kétatomos molekulák formájában van jelen, azaz nem fémes. A világűrben azonban ez egészen másként festhet, pl. a Jupiter belsejében fémként lehet jelen. Ezt sejtik az asztrofizikusok és erre vezetik vissza a bolygó erős mágneses mezejét.

Mérnök állások itt: több száz mérnök állás és műszaki pozíció>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>

több száz mérnök állás itt>>>