A folyadékot lepergető felületek számos ipari és orvosi alkalmazás számára érdekesek. A víztaszító hatás manapság már nem újdonság, de az olajt és szerves oldószereket kisebb felületi feszültségük miatt jóval nehezebb távol tartani. A felületi érdesség egy különleges formája szükséges ehhez, ami fák ágaira emlékeztet. A struktúra már régóta ismert, de eddig még nem sikerült tömeggyártásra is érett technológiát kifejleszteni. A korábbi munkák - pl. az MIT-n - bonyolult nanolitográfiás technikákat használtak.

A Max Planck Intézet mainzi polimertechnika részlegének kutatói által fejlesztett módszer jóval olcsóbb és egyszerűbb: gyertyakorom és kvarc kombinációjából, valamint megfelelő hőkezelés segítségével születik meg a szükséges felületi struktúra. Először egy üveg felületet a gyertya fölé tartanak. Ez korom lerakódáshoz vezet – pontosabban mondva golyóformájú, 30-40 nanométer átmérővel rendelkező részecskékhez, amelyek lazán ülnek egymáson és pontosan a megfelelő felületi textúrát hozzák létre. A gyertyakormot egy 25 nanométer vastagságú kvarcburokkal vonják be. Végül az így preparált felületet 600 Celsius fokon egy kemencében „kisütik”, hogy eltűnjön a korom. A struktúra azonban megmarad.

A teszteléséhez a kutatók különböző olajokat fújtak felületre. Az eredmény: mindegy, hogy mogyoróolaj, vagy valamilyen oldószer, a mikrofelvételeken a cseppecskék valósággal lepattannak a felületről. A bevonat alumíniumon, acélon és rézen is megmarad.