Katt a folytatáshoz

Itt pedig a most indult álláskeresőnk, több mint 500 db mérnökállással

Folyt itt

Itt pedig a most indult álláskeresőnk, több mint 500 db mérnökállással

Itt a folytatás

Itt pedig a béta-álláskeresőnk, több mint 500 db mérnökállással

Megosztás

A jövő autótolvajai már minden bizonnyal nem erővel és nem kulccsal fognak bejutni kiszemelt járműveinkbe – olvasható egy új kutatási anyagban, melynek tárgyalására februárban, egy san diego-i konferencián kerül sor. A projektben résztvevő kutatók sikerrel támadták nyolc autógyártó kulcsnélküli zár- és indítószerkezetét.

Srdjan Capkun, a Zürichi Műszaki Egyetem számítástechnikai tudományokkal és biztonságtechnikával foglalkozó professzora két kollégájával, Aurélien Francillon és Boris Danev kutatókkal a gyártók valamennyi tesztelt rendszerét kiiktatta – a jeleket befogták, továbbították az autó rendszere felé és már vitték is azt. Sikerük teljesen független volt attól, milyen rendszerrel, milyen protokollal és kódokkal, milyen adattovábbítási technológiával találták szemben magukat.

Normális esetben, amikor a kulcs az autó néhány méteres körzetében található, alacsony energiaszintű jelet bocsát ki, emiatt egy relé behúz a rendszerben és áramot enged a központi zárhoz és a gyújtáskapcsolóhoz. A kutatók két antennát használtak a jelek autó és kulcs közötti továbbításához, amikor a köztük (autó-kulcs) lévő távolság nagy volt, így a jármű rendszerét becsapva az a szabványos engedélyezési elvek szerint nyílt ki. Az egyik antennának az autó közvetlen közelében kellett lennie, a másiknak pedig a kulcs 8 méteres körzetén belül.

A tökéletes autólopásról szóló cikkünk szép hosszú, ide kell érte kattintani.

Itt pedig a most indult álláskeresőnk, több mint 500 db mérnökállással

Megosztás

A repülőgép gázturbinát kifejlesztő amerikai Pratt & Whitney hajtóműgyártó vállalat szerződést kötött az Airbus-szal,  így a 2016-ban bemutatkozó új 320-as sorozatba már a friss technológia kerül beépítésre. A tervezés figyelemreméltóan alacsony zaj- és nitrogén-oxid kibocsátást és hozzávetőlegesen 15 százalékkal alacsonyabb fogyasztást eredményez. „Az üzemanyag-megtakarítással nemcsak költségcsökkentést érünk el - egy gép éves repüléseit figyelembe véve kb. 3600 tonna szén-dioxid terheléstől óvjuk meg a környezetet” – mondta Tom Enders, az Airbus elnök-vezérigazgatója.

A légitársaságok által a civil repülésben alkalmazott vasmadarak sugárhajtóművei napjainkban kétáramúak, azaz, a hajtóműbe jutó levegőáram két részre oszlik. Egyik része a turbina gázgenerátorában lefolyó égés táplálására és a turbinák hajtására szolgál, míg a másik része egy csőlégcsavarban, az ún. ventilátor fokozatban közvetlenül felgyorsulva hozza létre a tolóerőt. A nagy kétáramúsági fokkal („bypass”) rendelkező hajtóművekben a tolóerő nagy része itt jön létre.

„A modern hajtóművek tervezése során természetesen egyre kedvezőbb „bypass” arányra törekszünk. Napjainkban 8:1 az átlagos ráta, de az új hajtómű technológiával 12:1 lesz, ami kiemelkedő propulziós hatásfokot, valamint alacsonyabb károsanyag- és zajkibocsátást eredményez.” – nyilatkozta a Pratt & Whitney hajtóműgyártó.

A Boeing 777-esen is alkalmazott, Rolls-Royce Trent 892 (GE90-115B -ER) hajtómű.-
Ennek apropóján említsük is meg gyorsan, hogy a Boeing 777-es volt az első utasszállító repülőgép, amelyet teljes egészében CAD szoftverrel (CATIA) terveztek.

Ha érdekel a többi kattints, helyes kis videóval jutalmazunk érte.

Itt pedig a most indult álláskeresőnk, több mint 500 db mérnökállással

Mérnökbázis

Megosztás

A kriminológusok a jövőben azt is meg tudják majd mondani az ujjlenyomatok alapján, hogy a minta keletkezése előtt gazdája milyen anyagokkal érintkezett: új eljárás az amerikai West Lafayette Purdue Egyetemről, amellyel pontosan analizálható az ujjlenyomatban illetve annak felületén lévő anyagok kémiai tartalma. Az eljárás kulcsa egy tömegspektrométer, amellyel a legkisebb mennyiségű anyagot is vegyileg elemezni lehet. A kutatók a módszerrel képesek igazolni, hogy az ujjlenyomat tulajdonosa érintkezett-e robbanóanyaggal, vagy kábítószerrel.

Ahhoz, hogy a tömegspektrométerben leolvasható legyen a minta, a kutatók közvetlenül a vizsgálat előtt egy mágneses erőtérben vízzel spriccelik le az ujjlenyomatot, ionizálva azt. Ezt követően felszívják és elemzik az így nyert anyagot. Annyira pontos a gép felbontása, hogy különbséget lehet tenni és el lehet egymástól határolni a bőrből származó zsírt és az egyéb anyagokat.

Itt a folytatás

Itt pedig a most indult álláskeresőnk, több mint 500 db mérnökállással

A vízenergia a legrégebb óta igába hajtott megújuló energiaforrások egyike. A benne rejlő potenciál azonban már sokhelyütt kimerített, az iparilag fejlett országokban az alkalmas helyeken már rég felépítették az erőműveket. A fejlődő országok nagyobb projektjeit sokszor éri az a kritika, hogy a beruházás túlzottan beavatkozik a környezetbe.

Mint látod ez csak a bevezető. A többiért mozdítsd a mutatóujjad

Ez pedig a most indult álláskeresönk, több mint 500 db mérnökállással

A gyémánt a rendkívüli keménysége miatt gyakran használt anyag az iparban vágószerszám és polírozó paszta alapanyagként. De valójában ékszerként a legértékesebb gyöngyszem. Évszázadok óta csiszolják a nyers gyémántot tapasztalt kézművesek briliánssá, gyémántpor és öntöttvas tárcsa segítségével. Ez persze csak a technikai kritérium egy része, ami igazán számít az nem más, mint a kézügyesség: a gyémántokat ugyanis nem lehet miden oldalukról jól csiszolni. A gyémánt némely oldala könnyen adja magát a tárcsa alatt és lesz tükörsima, míg más igen ellenálló a csiszolással szemben. Ilyen részein a gyémántnak nagyon nehéz jó minőségű felületet létrehozni. A tudósok régóta keresték a magyarázatot erre a jelenségre. Ugyancsak érdekes kérdés, hogy a gyémánt egyáltalán miért reagál az „önmagával” való csiszolásra. A német Michael Moser csapatával egy olyan számítási módszert fejlesztett ki, amellyel pontosan meg lehet állapítani, hogy mikor és milyen atomok válnak le a felületről.

A csapata felfedezte, hogy gyors csiszoláskor a gyémántpor és a nyersgyémánt munkadarab között egy kevésbé stabil szénatomokból álló réteg alakul ki. Ebben a rétegben a szénatomok nem rendezett síkokban rendeződnek egymásra, mint a kristály belsejében, hanem viszonylag rendezetlenül helyezkednek el egymáshoz képest. Polírozásnál ezt a puhább réteget két fizikai hatás éri, ezek távolítják el a gyémánt felületéről. Egyik hatás a gyémántpor mechanikai hatása, mely éles oldalaival belekarcol ebbe a rétegbe, szénatomokat hasítva ki onnan. Másik hatás, hogy a környezeti levegő oxigénje megtámadja a réteg szénatomjait, amely immáron kevésbé kötődik az alsóbb rétegben elhelyezkedő kristályrács atomjaihoz. Így úgymond eltűnnek a szénatomok, gáz, széndioxid keletkezik belőlük.

Folyatásért katt

Mérnökbázis

A jég a tél veszélyes velejárója, ami nehézséget és károkat okoz többek között az utakban, a közlekedési eszközökben, a közlekedés valamennyi ágazatában. A jég elleni védekezés hagyományos módozatai, mint a fűtés, a só vagy kémiai anyagok alkalmazása sok káros hatással keserítik életünket: költségesek, vagy korrodálják az eszközöket, anyagokat, aminek a biztosításáért felelősek, terhelik a környezetet és csak ideig-óráig hatásosak. A mernokbazis.hu nemrég beszámolt egy német vívmányról, mely hőcsöves technológiával, a föld hőjének alkalmazásával fagypont felett tartja a vasúti pályák hőmérsékletét, most pedig harvard-i kutatók helyezték új megközelítésbe a fagy elleni küzdelmet: azt állítják, sikerült olyan anyagokat fejleszteniük, melyek felülete képes ellenállni a jég kialakulásának.

Az ACS Nano nemzetközi szaklapban megjelent publikáció szerint az új módszer úgy a repülés, mint a közúti és vasúti közlekedés terén, akárcsak a gépelemek, erőátviteli rendszerek és valamennyi eddig kémiai vagy fizikai fagyálló kezelést igénylő szerkezet esetében megoldást jelent a jegesedés ellen. „Azt szeretnénk elérni, hogy a jég egyáltalán ne tudjon kialakulni!” – mondja Joanna Aizenberg anyagkutató professzor, a projekt vezetője.

Amikor egy vízcsepp hagyományos felületre kerül, szétterül és fagyás közben „megfogja” az anyagot, amivel alapot képez újabb cseppek kötődéséhez, ezzel pedig a jégréteg képződéséhez. Aizenberg professzor felületei azonban szuper-hidrofóbok, képletesen szólva rettegnek a víztől - mikroméretű geometriai alakzatokkal, például oszlopszerű és téglaformákkal elérik, hogy a cseppek még a fagyás előtt szétrebbenjenek róluk. „Szinte fagymentes struktúrákat tervezünk, melyeknél a vízcseppek hatékonyan elvezetésre kerülnek, mielőtt a jég kialakulása megkezdődne.”

Érdekel a többi? Gyere kattinits

A legújabb katonai szállító járművek ellenére a hadsereg kötelékébe tartozók még mindig sokat vannak úton gyalogszerrel, ezért nagyon fontos hogy felszerelésük része legyen egy lábbeli, ami a végtagjaikat nem terheli feleslegesen. Svájcban ezért zoknikat tesztelnek. A nemes feladatot a Svájci Védelmi Minisztérium Beszerzési Kompetencia Központja, az armasuisse kapta.

Azt nem tudjuk megmondani, hogy a lábad mennyire lenne büdös egy ilyen zokniban, de a teszteredményeket szívesen megosztjuk Veled. Persze ezért kattintani kell.

Mérnökbázis

Az USA Energiaügyi Minisztériuma és az amerikai Nemzeti Tudományos Alapítvány három éves támogatási szerződés keretében 1,4 millió dollárral dotálja a Purdue Egyetem és a General Motors közös projektjét, melynek célja egy olyan rendszer kifejlesztése, amely a motorból eltávozó hőt felhasználva elektromos energiát képes előállítani. A kezdeményezés nem újszerű, számos gyártó és kutatóintézet kísérletezik hasonló eszköz kidolgozásával. Nem véletlenül: az üzemanyagból származó energia mintegy kétharmada megy veszendőbe, ami folyamatos újításra kényszeríti a szakembereket.

Gábor Dénes szabadalmának, a termoelektromos generátornak kipufogó rendszerbe építhető első purdue-i prototípusa jövő évre készülhet el – ezt a kipufogó katalizátor mögötti szakaszába fogják illeszteni, ahol a 700 °C körüli hőmérséklet hasznosításának paraméterei a gyakorlatban is tesztelésre és beállításra kerülhetnek.

Folyt. itt

Eljutottunk oda, hogy nem csak az épület homlokzata készül csupa üvegből, de már a tető is sok estben ebből az egyébként törésre, repedésre hajlamos anyagból készül, főleg bevásárlóközpontok, üvegpaloták esetében. Bár ilyen esetekben biztonsági üveget szokás alkalmazni, ez nem mindig jelent 100%-os biztonságot. A világ legkülönfélébb helyein viszonylag gyakran előforduló probléma, hogy törött üveglapok járókelőket veszélyeztetnek.

Ha érdekel hogy műxik, katt ide

„Úgy gondoljuk, hogy öntisztító paneljeink, nagy por vagy jelentős szennyezőanyag koncentrációjú területeken használva komoly előnyt biztosítanak.” - mondta a tanulmányt vezető kutató, Malay K. Mazumder. „Technológiánkat kis- és nagyméretű napelem rendszerek is használhatják. Tudomásunk szerint ez az egyetlen technika az automatikus poreltávolításra, amely nem igényel vizet vagy mechanikus mozgást.” - tette hozzá.

Mazumder elmondta, hogy a technológia iránti kereslet a napenergia népszerűségének növekedésével együtt növekedni fog. A fotovoltaikus panelek használata a 2003-tól 2008-ig terjedő időszakban 50%-kal nőtt. Előrejelzések szerint az iparág a jövőben akár évi 20%-os növekedést is elérhet.

Nagyméretű napenergia létesítmények már eddig is léteztek a világon. Legtöbbjük sivatagos területen található, ahol a szél finom homokot szállít a levegőben és lerakja a cellák felületére. A por csökkenti a panelt érő fény mennyiségét, csökkentve az előállított elektromos energiát. A tiszta víz ritka kincs ezekben a régiókban, ami megdrágítja a napelemek tisztítását.

„Egy négyzetméteren lévő 5 g por már 40%-kal is csökkentheti a napenergia átalakításának hatékonyságát.” - mondta Mazumder. „Arizonában minden hónapban kb. négyszer ennyi por gyűlik össze a paneleken. A lerakódás mértéke a Közel-Keleten, Ausztráliában vagy Indiában még nagyobb is lehet.”

A NASA-val együttműködésben Mazumder és kollégái kezdetben a Hold és Mars küldetésekhez használt öntisztító napelem technológiát fejlesztették.

„A Mars, mint ahogy mindenki tudja, egy poros és száraz környezet. A robotjárművek, később az emberes leszállások energiaellátása nem szabad, hogy meghiúsuljon a napelem cellákra lerakódott por miatt.” - mondta Mazumder. „De ugyan ez igaz a földi napelemekre is.” - tette hozzá.

Az öntisztító technológia egy átlátszó, elektromosságra érzékeny agyagon alapul, amellyel bevonják a napelemet borító üveg vagy műanyag lapot. Érzékelők figyelik a panel felületének porosodását és energetizálják az anyagot, ha a porkoncentráció eléri a kritikus szintet: elektromos töltés portaszító hullámként vonul végig az anyag felületén, elszállítva a szemcséket a panel szélére.

Mazumder elmondta, hogy a folyamat két percen belül eltávolítja a napelem cellán lerakódott por 90%-át és csak kis mennyiségű energiát igényel a tisztításhoz a panel által előállított elektromosságból.

„Kevesebb, mint 0.04%-a származik a világ energiatermelésének napenergiából, de ha sivatagok mindössze 4%-át a napenergiából történő elektromos energia előállításnak szentelnénk,  fedezni lehetne a Föld teljes energiaszükségletét. Ebben játszhat fontos szerepet az öntisztító technológia.” - állítja Mazumder.

Mérnökbázis

Az emberi bőr érzékenységének reprodukálása nem könnyű feladat, különösen a nagyobb, rugalmas felületek esetében. Két kaliforniai kutatócsoport azonban most olyan nyomásérzékeny eszközöket fejlesztett, melyek hatalmas előrelépést jelentenek ezen a területen.

Az egyik vívmány a Stanford Egyetem kutatóinak munkásságát dicséri: szerves elektronikát alkalmazva ezerszer érzékenyebb a bőrünknél. A másik a California Egyetem kutatóihoz köthető: integrált nanocsöves tranzisztorokkal működik, energiaigénye rendkívül alacsony. Mindkét eszköz hajlékony, rugalmas és a napjainkban egyre inkább elterjedt elektronikai nyomtatási eljárásokkal készül, így viszonylag alacsony költségek mellett, egyszerűen, nagy felületekre is illeszthető.

A különösen érzékeny felületek alkalmazásával a robotok sokkal hatékonyabban, biztonságosabban lesznek képesek megfogni, mozgatni a tárgyakat, hiszen a megfelelő erő kifejtésével elhanyagolhatóvá válik a túlzott szorításból fakadó törés, illetve a gyenge fogásból fakadó elejtés veszélye. Nemcsak a robotoknál kamatoztathatók ugyanakkor a bőrszerű felületek előnyei: az orvosi műszerek és protézisek piacán is generációváltásra lehet majd számítani. „Célunk az emberi bőr utánzása, mely azonnal reagál a nyomásra és lehetővé teszi a tárgyak méretének, súlyának, hőmérsékletének, számos tulajdonságának megállapítását – legyen szó akár egy homokszemről” – mondta Zhenan Bao, a Stanford Egyetem vegyészmérnök professzora.

Bao eszközének magját dimetil-polisziloxán (PDMS) képezi, mely a legszélesebb körben használt szilícium alapú szerves polimer. Az anyag töltéstároló képessége egyenesen arányos a sűrűségével. Néhány évvel ezelőtt a Tokio Egyetem kutatói Takao Someya professzor vezetésével kihasználták a PDMS e tulajdonságát, és az anyagot hőszigetelő rétegként alkalmazták szerves flexibilis tranzisztorok előállításához, melyek nyomásérzékelőként működtek. De ezeknek az érzékelőknek még megvoltak a maguk korlátai: nyomás hatására a PDMS molekulák alakja megváltozott és sok időbe telt mire visszanyerték eredeti formájukat.

Bao ezt a problémát azzal kívánja orvosolni, hogy a polimerbe nanocső tömböket integrál, melyek az érinthető felületen helyezkednek el. Ezzel a megoldással az anyag gyorsan és rugalmasan nyeri vissza eredeti alakját, ami azt jelenti, hogy a gyorsan ismételt nyomásmérések sem jelentenek számára akadályt. A mikroszerkezetes kialakítás pedig csak tovább tökéletesíti az eszköz érzékenységét. A legenyhébb nyomás, amit az emberi bőr érzékelni képes 1 kPa – Bao eszközei ennél körülbelül ezerszer érzékenyebbek. Az elkészült prototípus hátránya, hogy működéséhez viszonylag magas feszültségigény párosul.

Ali Javey, a California Egyetem villamosmérnöki és informatikai karának professzora olyan szervetlen nanocsöves tranzisztor alapú tapintásérzékelőt fejlesztett, melynek energiaigénye jóval alacsonyabb a korábbiaknál. A tranzisztorok egy kereskedelmi forgalomban is kapható szén nanorészecskéket tartalmazó, vezetőképes gumihoz csatlakoznak. Amikor a gumi nyomás alá kerül, elektromos ellenállása megváltozik - ezt a tranzisztorok érzékelik. „A nanocsöveket aktív elektronikaként alkalmazzuk a tapintásérzékelő működtetése során.”

A nanocső tranzisztorok alacsony feszültségű működést és gyors kapcsolási sebességet biztosítanak egy flexibilis felületen. Míg Bao professzor eszközei körülbelül 20 voltos feszültségen működnek, Javey fejlesztése kevesebb, mint 5 V mellett teljesít. 

A Javey által készített érzékelő tömbök hozzávetőlegesen 50 cm² felülettel rendelkeznek, Bao professzor hengeres tranzisztortömbjei 10 centiméternél kevéssel nagyobb átmérővel készültek. Mindkét kutató leszögezte, hogy eszközeik méretét a technológia nem, csak a labor nyújtotta lehetőségek korlátozzák – Javey esetében a nyomtató mérete, Bao esetében pedig a PDMS formázására szolgáló öntőminta nagysága.

Mérnökbázis

A Kristian von Bengtson és Peter Madsen által vezetett, Koppenhágai Suborbitals jelenleg gyorsító-rakétákat tesztel, amelyek tolóerejével a későbbiek során embert juttatnának az űrbe. Az utazó egy kis, nyomásálló kapszulában kapna helyet, melyet Tycho Brahe-1 névre kereszteltek.

A gyorsító-berendezés első példánya a folyékony oxigén meghajtású Hybrid Exo Atmospheric Transporter, rövidítve a HEAT, melyet a dán partoktól messze, a Balti tengeren cirkáló uszályról lőnek majd fel, augusztus 30. és Szeptember 13. között. A rakéta mintegy 60 másodpercig működik majd, ez idő alatt kell tesztelni a teljesítményét és validálni az eddigi számításokat.

Fontos az eredmény, hiszen a mérnökök azt tervezik, hogy a jövőben hasonló gyorsító-rakétával lőnek fel embert a Tycho Brahe-1 kapszulában.

Holdra-szállásra persze nem lesz alkalmas az űrrepülőgép, a rakéták csak addig gyorsítják a kapszulát, hogy az elhagyhassa a Föld légkörét. Ezt követően egy nulla-gravitációs parabolát leírva tér vissza az atmoszférába az úrjármű. Ekkor egy fékezőernyő, majd egy főernyő garantálja a biztonságos landolást.

A kapszula egyszemélyes, küllemre egy plexikupolához hasonlít. Az utazás során álló helyzetben van az utas, mozogni gyakorlatilag nem tud majd, mindössze csak a karjaival, hogy nyomkodni tudja az információs panelt.

Érdemes megnézni a rakétáról összeállított videót, jól látszik, hogy nem gyerekjátékról van szó. Tovább az okosságokra

Bárki, aki - például az elektromos közmű kiépítetlensége miatt – kizárólag napenergiával vagy szélerőműből származó energiával fedezi áramszükségletét, nagy hasznát venné az energia valamely olyan olcsó tárolási módjának, amely biztosítja a naplementét követő vagy szélcsendes időszak energiaellátását is. Bostonban, az Amerikai Kémiai Társaság legutóbbi konferenciáján a kutatók jelentős előrelépésről számoltak be az egyik kísérleti stádiumban lévő megoldással kapcsolatban. A koncepció alapja, hogy a napenergiát vagy egyéb energiaforrást a víz bontására felhasználva hidrogén állítható elő, amely üzemanyagcella és generátor alkalmazása mellett bármikor alkalmas energia előállítására.

A kutatók a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) professzora, David Nocera vezetésével olyan rendszert fejlesztettek és mutattak be, amely kedvező áron előállítható katalizátorokkal is tökéletesen tudja támogatni az elektrolízist, azt a folyamatot, aminek során elektromossággal a víz elemeire bontható. Nocera szerint a katalizátorok 25-60 százalékkal csökkenthetik a napjainkban használatos elektrolízerek árát és így akár otthoni felhasználásra is alkalmassá teszik azokat.

Nocera munkája egyike a fotoszintézis folyamatának utánzására irányuló kísérleteknek. Az elektronok használata a vízbontás folyamatában a legfontosabb fázis a mesterséges fotoszintézis során. A professzor az általa tökéletesített vízbontási megoldást kereskedelmi forgalomba kívánja hozni, mégpedig saját, Sun Catalytix Corporation nevű cambridge-i vállalkozásán keresztül. Találmányának érdekessége, hogy a végbemenő reakció bármilyen forrásból származó energia alkalmazásával megvalósulhat.

A vízbontási folyamatokat két különálló elektródán elhelyezett katalizátor támogatja. Az egyik katalizátor a hidrogén, a másik pedig az oxigén képződését segíti – az oxigén képzés a folyamat legnagyobb kihívást rejtő része. Nocera először 2008-ban mutatott be az új oxigénképző katalizátorokat, ám azok nem bizonyultak kellően gyorsnak. Mostani fejlesztése azonban - elmondása szerint – a korábbi változat sebességét kétszázszor felülmúlja. Az újdonság titka, hogy a rendszerben a katalizátorok egy porózus elektródán találhatók, ami jelentősen javítja a katalizációt az adott területen. A sebességnek azonban még tovább kell emelkednie – a tízszeresére - ahhoz, hogy elérje a hagyományos berendezések által produkált értékeket.

Amíg a hagyományos elektrolízerekben alkalmazott katalizátorok savas vagy erősen lúgos oldatokat igényelnek, Nocera találmánya semleges pH értékű vízzel is működik. A professzor szerint az új katalizátorok közvetlenül a folyók vagy tengerek vizével is képesek működni, ami jelentősen bővíti alkalmazásuk lehetőségét. Úgy véli, 30 dolláros áron elő lehet állítani az új elektrolízert, ami napelemekhez vagy üzemanyagcellákhoz csatlakoztatva nagy segítséget nyújtana a szegényebb országok olyan régióiban, ahol nincs kiépített elektromos hálózat. Ezeken a területeken különös előnyt jelentene, hogy a természetes vizek tisztítás nélkül is alkalmazhatók a szerkezethez - a hagyományos eszközökhöz szükséges tiszta víz itt nem áll rendelkezésre.

A termék ára jelenleg ismeretlen, hiszen a Sun Catalytix eddig nem lépett piacra vele. John Turner, a Nemzeti Megújuló Energia Laboratórium kutatója szerint Nocera eredményei ígéretesek, azonban bőven maradtak még megválaszolatlan kérdések. „Bár a tesztek bizonyították, hogy a katalizátorok a folyók vagy tengerek vízével is képesek működni, azt még nem sikerült meghatározni, hogy ilyen feltételek mellett meddig lesznek használhatók. Hosszú még az út a kereskedelmi forgalomba hozatalig.”

A helikopter modellre rögzített robotkéz önállóan és sikeresen ragadja és tartja meg a kijelölt tárgyakat, akár mozgás közben is – mutatta be a Yale Egyetem az Aaron Dollar professzor által vezetett fejlesztőcsapat.

A Yale Légi Manipulátornak nevezett eszközt olyan körülmények között lehet kiválóan alkalmazni, ahol a földi robotok képességei már kevésnek bizonyulnak – magas, vagy durva terepen. „Bombák gyors eltávolításához, kisebb csomagok szállításához is kiválóan használható.” – mondta Paul Pounds, a fejlesztés kezdeményezője.

A karral ellátott helikopter maximum 2 kilogrammnyi terhet képes szállítani, akár 130 km/h-s sebességgel. A robot kéz rugalmas műanyagból készül, 4 ujját egyetlen motor hajtja. Az egyszerű, pillesúlyú kéz képes elnyelni a keletkező vibrációkat, így nem veszélyezteti a helikopter stabilitását.

Folytatásért és videójért tenni, azaz kattintani kell!

A GFD (Gesellschaft für Diamantprodukte) alapítója, Dr. André Flöter már több hónapja saját fejlesztésű borotvájával szabadul meg arcszőrzetétől. Cége az elmúlt hét évben Németország vezető vállalkozásává fejlődött a gyémánt bevonattal ellátott kések előállításának területén. Értékesítenek pengéket orvosi felhasználásra (pl. orvosi szikék), és az ipar számos területén (pl. műanyaglemez-vágó berendezésekhez). Flöter bízik benne, hogy a gyémánt kivételes keménységét a dollármilliárdos borotvapenge piacon is kamatoztatni lehet.

A Technologyreview nemzetközi szakportál újságírójának Flöter Németországban, egy mannheimi kávézóban ülve mutatta be vívmányát, ami a kezében tartva pontosan úgy nézett ki, mint egy napjainkban használt borotva. Egyetlen jelentős különbséget hangsúlyozott csupán a szakember: ez a borotva, szemben a ma elterjedtekkel, pár hét helyett több éven keresztül is képes tökéletes minőséget biztosítani tulajdonosának.

A penge teste volfrám-karbidból (vídia), egy nagysűrűségű fémvegyületből készül, és pontosan úgy néz ki, mint egy hagyományos borotvapenge - talán egy picit nehezebb és enyhén sötétebb fémes színe van. A szintetikus gyémánt bevonat miatt pedig – amit a szén nanotechnológiás megmunkálásával állítanak elő – a penge vége nem olyan fényes, mint ahogyan azt megszokhattuk.

Flöter nem tárta fel annak részleteit, hogy a GFD hogyan készíti szintetikus gyémánt bevonatát, de említett részleteket a penge előállítása utáni élezési folyamattal kapcsolatban. Eszerint a nyers pengéket vákuum kamrába helyezik, majd elektromos mező alá helyezve a már plazmaállapotúra gerjesztett pengéket oxid és kloridionnal kezelik. A folyamatot szerinte – legalábbis eredményét tekintve - az extrém finomságú csiszolópapírral végzett élezéshez lehetne leginkább hasonlítani.

A megmunkált penge görbületi sugara hozzávetőlegesen 50 nanométer, körülbelül tízszer élesebb a GFD által a műanyaglemez-vágó berendezésekhez gyártott késeknél.

Ha érdekel, hogy rá kell-e nyomni, vagy siklik magától, avagy, hogy mikor lesz kapható, akkor ide kell kattintani.

A nemzetközi James Dyson Díjért folyó mérnökversenyre két kerékpár koncepcióval is neveztek. Egy brit fejlesztőcsapat a rangos elismerést a Lunartic fantázianevű drótszamarával szeretné elhódítani. Az MIT hallgatói pedig a Koppenhágai Kerék (Copenhagen Wheel) névre hallgató találmányukkal próbálnak szerencsét.

A brit koncepció célja, hogy különböző méretű kerekeivel növelje a kerékpár stabilitását és manőverező képességét. Az amerikai biciklit energia visszanyerő rendszere és elektronikája teszi különlegessé.

Ha szt hiszed, hogy a kedvedért beépítem ide a videót, akkor rosszul hiszed. Nem vagy Te ennyire lusta. Tessék kattintani!

A vállalat alapítójára, Barry Jones-ra, aki maga is pilóta, nagy hatással volt annak az autogironak a megbízhatósága és teljesítménye, amellyel néhány évvel ezelőtt körberepülte a Földet. „Tudatosodott bennem, hogy az autogiro egyes feladatokra legalább annyira alkalmas, mint egy helikopter. Hanem alkalmasabb, mert olcsóbb és kevesebb karbantartást igényel.”

A Scorpion S3 névre hallgató repülőeszköz hajtás nélküli autorotáló forgószárnya termeli a felhajtóerőt, Alison B17 gázturbinája forgatja a légcsavart, ami a vonóerőt biztosítja. A hajtáslánc nem igényel bonyolult összetevőket és nem szenved a vele járó vibrációtól, amely a sárkány kifáradását okozhatná.

A Scorpion S3 fantáziarajza

A vállalat bízik benne, hogy az üzemeltetési költségeket mintegy 75%-kal, a jármű szén-lábnyomát 80%-kal is lehet csökkenteni egy közepes méretű gázturbinás helikopterhez viszonyítva. Nem véletlen, hogy a Farnborough International Airshow repülőgép kiállítást követően máris több ország védelmi ereje érdeklődik a technika iránt. A brit rendőrség a Scorpion S3 gépet a felügyeleti helikopter folttájában látná szívesen.

Mérnökbázis

Számos vívmány és publikáció látott már napvilágot a napenergia jövőbeni hasznosításával kapcsolatban, azonban a fogyasztók ezek eredményeiből – valljuk meg – vajmi keveset érzékelhettek. Mégis, a tudomány termeli az újabbnál újabb ötleteket, mi pedig bemutatjuk őket, bízva abban, hogy hamarosan valamennyiünk számára kézzelfoghatóvá válnak. A most górcső alá vont eszköz azért figyelemreméltó, mert a hagyományos napelemektől eltérően nemcsak a nap fényéből, hanem a velejáró hőből is képes elektromos energiát előállítani.

A Stanford Egyetem kutatói által készített prototípus az izzó bolygó energiáját sokrétűen hasznosítja: a nap fényével egy elektródában elektronokat gerjeszt, melyeket aztán a nap hőjéből származó energia segítségével, egy légüres téren keresztül, másik elektródára történő ugrásra ösztönöz – ezzel elektromos feszültséget generálva. A készülék képes lehet továbbá arra is, hogy a fel nem használt hőt egy gőzgép felé továbbítsa, így a napfény energiájának 50 százalékát alakíthatná villamos energiává – ez hatalmas előrelépés a ma alkalmazott szolár cellák képességéhez viszonyítva.

A legelterjedtebb szilícium alapú napelemek hozzávetőlegesen a nap energiájának 15 százalékát alakítják elektromossággá. A beáramló energia több mint fele hő formájában vész el, hiszen a napelem aktív alkotói a nap színképének csak egy meghatározott spektrumában képesek működésbe lépni – a fotonok adott energiaszint alatt csupán felmelegíteni képesek a cellát.

Az egyik megoldás ennek elkerülésére, az aktív anyagok egymásra rétegelése - többszintű vagy többrétegű cellák létrehozásával a fény tágabb spektrumának felhasználására nyílik lehetőség, vagyis több elektromosságot lehet produkálni, alacsonyabb hőveszteség mellett. Akár 40 százalékkal, a napjainkban elterjedt cellákhoz képest. De az ilyen szerkezetű napelemek nagyon összetettek, ebből kifolyólag pedig igen drágák.

Nicolas Melosh, a Stanford Egyetem professzora más irányba indult a fejlesztéssel: ötletét a magas hatásfokú kapcsolt energiatermelő berendezések ihlették, melyek az égő gáz expanzióját turbinák hajtására, az égésből származó hőt pedig gőzgépek meghajtására használják. Csakhogy a hőenergia átalakítására képes berendezések nem társíthatók megfelelően a hagyományos napelemekhez, hiszen azok a hő függvényében és mértékének megfelelően képesek energiát előállítani, a napelemek ezzel szemben hatékonyságukat veszítik a felmelegedéssel – körülbelül 100 °C-on a szilícium veszít funkcionalitásából, 200 °C felett pedig már egyáltalán nem alkalmazható.

A stanfordi kutatók azonban felismerték, hogy a nap fényét egy más típusú készülékkel – termikus energiaátalakítóval, melyet hő hajt - nagyobb hatékonysággal lehet villamos energiává átalakítani. A termikus energiaátalakítók két, egymástól kis távolságra elhelyezett elektródát tartalmaznak. Amikor a katód felmelegszik, a rajta lévő elektronok gerjesztődnek és átvándorolnak a negatív elektródára, vagyis az anódra. Ilyen eszközöket használnak például az orosz műholdak hajtásához is, „alant” azonban még nem kerültek alkalmazásra – nagyon magas hőmérséklet mellett - 1500 °C – hatékonyak csak. Ezekben az eszközökben a katód jellemzően olyan fémekből készül, mint például a cézium.

Folytatásért meg videójért ide légy tétova kattintani