Minden jel arra mutat, hogy a maják már ismerték a víznyomásban rejlő lehetőségeket. Minderre a maják Palenque városában, egy akvadukt tanulmányozása közben jöttek rá a Pennsylvaniai Egyetem kutatói. A kutatás során megvizsgált csatornavezetékben elegendő nyomás keletkezett ahhoz, hogy 6 méteres magasságba emeljék a vizet. A kutatók elképzelhetőnek tartják, hogy szökőkutat tápláltak ilyen módon a maják. – írja a „Journal of Archaeological Science”.

Palenque a mexikói Chiapas tartományban egy fennsíkon elterülő, számtalan patakkal keresztül szelt város, Krisztus után 250 és 600 között élte fénykorát. Máig, mindössze 5%-át ismertük meg a városnak, a többit elfedte az esőerdő sűrűn burjánzó növényzete. A feltárt városrészekből viszont egyértelműen kiderült, hogy a maják akvaduktokat, és földalatti vízvezetékeket is építettek a városukba. Ezeket pedig mind úgy méretezték, hogy azok képesek legyenek a legcsapadékosabb időjáráskor is a víz elvezetésére. Lényeges, hogy a földalatti vezetékek használatával helyet takarítottak meg a teraszos városépítés számára, hiszen a maják városa egy hegyektől szorosan körbevett területen fekve erősen korlátozott terjeszkedési lehetőségekkel rendelkezett.

Valahogy így működhetett

A „Piedras Bolas Aqueduct” névre keresztelt csatornaszakasz érdekes kialakítása, már 1999-ben, annak felfedezésekor is felkeltette a kutatók érdeklődését. Most egy régészekből és áramlástani szakemberekből álló csapat tanulmányozta a „Piedras Bolas Aqueduct”-ot a földalatti szakaszt is magában foglaló, forrásról táplált csatornaágat. A rendszer egy hegyoldalon fut végig, 60 méter hosszú, mely során a víz 6 méterrel kerül közelebb a tengerszinthez. A részben mára már beszakadt csatorna legérdekesebb sajátossága, hogy a fölső részen még 3 négyzetméteres keresztmetszettel rendelkezik, ám lefelé érve egyre szűkül, és a végén már csak egy 0,05 négyzetméteres kis nyíláson kerül ismét felszínre a víz. A szűkítés és a gravitáció együttesen akkora nyomásnövekedést okoztak, amely elegendő volt ahhoz, hogy a kis nyíláson 6 méter magasra emelkedhessen a víz.

Így néz ki belülről az alagút

A lelet azért is jelentős, mert egy régi feltételezést döntött meg, bizonyítva, hogy a maják hidraulika terén sem voltak lemaradva európai kortársaiktól. Ha úgy tetszik a maja kultúra „mérnökkultúra” is volt. "Mindeddig azt hittük, hogy a spanyolok honosították meg az Újvilágban a víznyomásos rendszert, ám a régészeti adatok, az éghajlati és felszínalaktani tényezők, valamint az egyszerű hidraulikai törvények alapján minden jel arra mutat, hogy a maják már az európai hódítás előtt használták a zárt csővezetékes vízszállítást." - magyarázzák Pennsylvaniai Egyetem kutatói, Kirk French régész és Christopher Duffy hidrológus.

A mayák csatornarendszere, benne a Piedras Bolas Aqueduct-tal

A kutatók lemodellezték a rendszert és megállapították, hogy úgy áradásokkor, mint száraz időszakban el tudta látni feladatát a szűk keresztmetszetben végződő csatornaszakasz, amely a túlfolyást megakadályozó technikával is el volt látva és egyszerre nagy mennyiségű víz befogadására is képes volt.

Hogy pontosan mire használták a nagynyomású vizet a maják, nem tudni. Lehetséges, hogy magas épületeket láttak el vízzel, de az is, hogy tisztításnál vették igénye a nyomást, vagy hogy a város lakóit gyönyörködtették szökőkutakkal.

Az 1567-ben felfedezett város, 1987 óta az UNESCO kulturális világörökség része.

Mérnökbázis - ahol a mérnökök találkoznak

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.