A mai belső égésű motorok már lényegesen hatékonyabbak, mint elődeik voltak, ennek ellenére az üzemanyagban tárolt energia legalább egyharmada továbbra is veszendőbe megy – a fizika törvényeinek megfelelően – hő (hulladékhő) formájában. Ennek a hőnek minél nagyobb részét szeretnék a kutatók megmenteni.

Ehhez egy olyan kémiai reaktort fejlesztettek ki, amelynek működése egy speciális só és víz használatán alapul. A kiindulási állapotban a víz lazán kötődik a sókristályokhoz. Hő hatására – ebben az esetben a reaktoron átpumpált forró hűtővíz hatására – a víz kilép a só kristályszerkezetéből, és a reaktortartály alján gyűlik össze. Itt marad addig, amíg az így tárolt hőt újra fel nem használják. Ekkor a reaktorvizet elpárologtatják, és így a vizet visszavezetik a kristályba. Miközben a só és a víz hidrátot képez, nagy mennyiségű energia szabadul fel hő formájában, amelyet különböző módokon lehet felhasználni.

A hőtárolásnak ez a formája, melynek során nem magát a hőt, hanem reakcióenergiát tárolnak, különösen jól alkalmazható autókban. A hő nem illan el, még ha hosszabb időre le is tesszük az autót, az előző út során termelt hő megmarad. Ennek megfelelően nem is kell szigetelni a reaktort.

Az új technológia mindenekelőtt a belső égésű és elektromotorral is rendelkező hibrid járművek számára lehet előnyös. Ugyanis ha alacsony a külső hőmérséklet, ezekben a járművekben a belső égésű motort gyakran csak azért használják, hogy a keletkező hővel az utasteret befűtsék. Ezt el lehetne kerülni a hő intelligens felhasználásával és tárolásával, így optimalizálható lenne a fogyasztás.

Tovább:

http://mernokbazis.hu/cikkek/nemsok%C3%A1ra-hat%C3%A9konyabb-lehet-a-bels%C5%91-%C3%A9g%C3%A9s%C5%B1-motorok-haszn%C3%A1lata